Nos, a drog témához nem tudok túl sok mindent hozzászólni. Én még sosem próbáltam, a fű is kimaradt az életemből. Egyszerűen így hozta az élet, és sosem hiányoltam a dolgot. Különösebben véleményem sincs róla. Sajnos sok mindennel kapcsolatban így vagyok. A legtöbb embernek határozott véleményei, elképzelései vannak szinte mindenről. Az én figyelmemet nagyon kevés téma ragadja meg, ami pedig nem, arról nem formálok nézeteket.
Ricsi említette a gyógyszereket a maga bejegyzésében, sajnos az nálam is befigyel. Jelenleg háromféle gyógyszert szedek, ebből egy az általános szinten tartásra, kettő pedig az alvászavaraimra van. Sajnos borzasztóan rosszul alszom, éjjel kerülök felpörgött állapotba, a cikázó gondolatok nem hagynak elaludni, ha pedig hajnal felé nagy nehezen elalszom, durva, ocsmány rémálmaim vannak. Jelenleg még nem tudom elhagyni ezeket a gyógyszereket, próbáltam már, de akkor visszaestem. Nem szeretnék életem végéig ezeken élni, és nagyon bízom benne, hogy eljön az a nap, amikor már nélkülük is kiegyensúlyozott vagyok.
Ricsi említette a gyógyszereket a maga bejegyzésében, sajnos az nálam is befigyel. Jelenleg háromféle gyógyszert szedek, ebből egy az általános szinten tartásra, kettő pedig az alvászavaraimra van. Sajnos borzasztóan rosszul alszom, éjjel kerülök felpörgött állapotba, a cikázó gondolatok nem hagynak elaludni, ha pedig hajnal felé nagy nehezen elalszom, durva, ocsmány rémálmaim vannak. Jelenleg még nem tudom elhagyni ezeket a gyógyszereket, próbáltam már, de akkor visszaestem. Nem szeretnék életem végéig ezeken élni, és nagyon bízom benne, hogy eljön az a nap, amikor már nélkülük is kiegyensúlyozott vagyok.
Alkohol.
Nagyon sokáig ez is kimaradt az életemből, ha kóstoltam is, nem ízlett, elvoltam nélküle.
Aztán 2011-ben volt egy őrült, zavaros, de gyönyörű időszak az életemben, amikor az alkohol is utol ért. Találkoztam egy sráccal, és a 40 fokos melegben jéghideg pezsgőt ittunk, amiről én azt hittem, hogy nem szeretem, és gondoltam, udvariasan elkortyolgatok egy-két pohárkával. De a dögmeleg miatt nagyon szomjas voltam, így a pezsgő is könnyen, gyorsan csúszott. Talán akkor rúgtam be életemben először. Onnantól, ha úgy tetszik, elkezdtem "lefelé csúszni a lejtőn", sokat ittam - elsősorban pezsgőt, de a sörrel és a rövidekkel is megbarátkoztam. Nyár volt, szinte minden nap hajnalban keveredtem haza ittas állapotban. Ez így leírva talán szörnyen és elítélendően hangzik, én azonban csodálatosnak éltem meg. Talán, mert akkor engedtem magam el először igazán, bátrabb és szabadabb lettem. Ez nem feltétlenül az alkoholnak köszönhető, az a nyár amúgy is bővelkedett gyönyörű élményekben: szépnek éreztem magam, körbevettek az emberek, javult az önbizalmam. Azelőtt egy összetört lány voltam, aki mindenből kimaradt, akinek nem volt társasága, akit kiröhögtek és lenéztek.
Valószínűleg az a nyár alkohol nélkül is ilyen élvezetes lett volna, de egyáltalán nem bánom, hogy akkor így eleresztettem magam, és gyakran kirúgtam a hámból. Kellett ez is a mostani önmagamhoz.
Mostanában már nem, vagy csak nagyon ritkán iszom alkoholt. Egyáltalán nem kívánom. Ettől még nem nézem le azt, aki felönt a garatra időnként, sőt, talán picit irigylem is az illetőt, és hiányzik, hogy én már nem tudom megtenni. De igazság szerint anélkül is jól érzem magam. Megfelelő társaságban egyáltalán nem hiányzik az alkohol ahhoz, hogy vidám és önfeledt hangulat alakuljon ki.
Összességében egyik felett sem ítélkezem. Az nyilván nem jó, ha függőség alakul ki, azzal kapcsolatban segítség kell.
Nagyon sokáig ez is kimaradt az életemből, ha kóstoltam is, nem ízlett, elvoltam nélküle.
Aztán 2011-ben volt egy őrült, zavaros, de gyönyörű időszak az életemben, amikor az alkohol is utol ért. Találkoztam egy sráccal, és a 40 fokos melegben jéghideg pezsgőt ittunk, amiről én azt hittem, hogy nem szeretem, és gondoltam, udvariasan elkortyolgatok egy-két pohárkával. De a dögmeleg miatt nagyon szomjas voltam, így a pezsgő is könnyen, gyorsan csúszott. Talán akkor rúgtam be életemben először. Onnantól, ha úgy tetszik, elkezdtem "lefelé csúszni a lejtőn", sokat ittam - elsősorban pezsgőt, de a sörrel és a rövidekkel is megbarátkoztam. Nyár volt, szinte minden nap hajnalban keveredtem haza ittas állapotban. Ez így leírva talán szörnyen és elítélendően hangzik, én azonban csodálatosnak éltem meg. Talán, mert akkor engedtem magam el először igazán, bátrabb és szabadabb lettem. Ez nem feltétlenül az alkoholnak köszönhető, az a nyár amúgy is bővelkedett gyönyörű élményekben: szépnek éreztem magam, körbevettek az emberek, javult az önbizalmam. Azelőtt egy összetört lány voltam, aki mindenből kimaradt, akinek nem volt társasága, akit kiröhögtek és lenéztek.
Valószínűleg az a nyár alkohol nélkül is ilyen élvezetes lett volna, de egyáltalán nem bánom, hogy akkor így eleresztettem magam, és gyakran kirúgtam a hámból. Kellett ez is a mostani önmagamhoz.
Mostanában már nem, vagy csak nagyon ritkán iszom alkoholt. Egyáltalán nem kívánom. Ettől még nem nézem le azt, aki felönt a garatra időnként, sőt, talán picit irigylem is az illetőt, és hiányzik, hogy én már nem tudom megtenni. De igazság szerint anélkül is jól érzem magam. Megfelelő társaságban egyáltalán nem hiányzik az alkohol ahhoz, hogy vidám és önfeledt hangulat alakuljon ki.
Összességében egyik felett sem ítélkezem. Az nyilván nem jó, ha függőség alakul ki, azzal kapcsolatban segítség kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése