Szóval a drogok és az alkohol a következő téma, amiben véleményt kellene kifejtenem. Nem könnyű. Én azt is drognak szoktam nevezni, ami nem feltétlenül fogyasztásra alkalmas szubsztancia, hanem szimplán csak függőséget okoz. Ugyanakkor most nézzük szigorúbb értelemben a kérdést. A magam részéről próbáltam hasist, illetve füvet, Amszterdamban az volt az első dolgom, miután lepakoltam. Adhat kellemes, jó élményt is, meg szinte semleges, vagy negatív élményt is, nyilván emberfüggő, anyagfüggő, mennyiségfüggő, kevered-e alkohollal vagy valami egyébbel. Eltekintve attól, hogy rengeteg ember nem képes mértéket tartani és így már destruktív lenne, nem sok racionális érv szól a marihuána legalizálása ellen, nem olyan "gateway drug" mint amilyennek sokan mondják, és bizonyított, hogy gyógyászati célokra is hasznos. Azt hiszem, ha lenne rá módom, az LSD-t is kipróbálnám egyszer, illetve nevetőgázt, mást egyébként nem, mert a többi nem vonz / nem érdekel. A fűre sem kattantam rá, nincs igényem, hogy vegyek, bár lehet nem utasítanám vissza, ha valaki kínálgatná, ez azt hiszem normális szint.
Egészen nyilvánvaló számomra, hogy a háborút nem a drogfogyasztókkal kell vívni, akik eleve egy nehezen tolerálható valóságban élnek, és társadalmi meg lelki problémák miatt menekülnek az anyag használatához, hanem a drogkereskedőkkel, akik profitálnak belőle és meg kéne javítani, ami elromlott a gépezetben. Vajon miért van az, hogy az éjszakai élet, a mulatság definíciója már bármilyen programfüzetet is nyit ki az ember, 99%-ban alkohollal asszociált időtöltés? Kocsma, koncert, diszkó, Inni, mint a veszedelem, aztán péntek esténként felokádni az utcát és összerverni idegeneket. Ez legális, lemérhető alapján, hogy az emberek mennyire nem ápolnak egészséges viszonyt a realitással: ha jól akarják érezni magukat, már szinte el sem tudják képzelni ivás nélkül. Én is szoktam alkoholizálni, de mivel anyám alkoholista volt és az is vitte el bizonyos értelemben, illetve az apám is gyakran csak vedel, nincs nagy vágyam beszállni a klubba. Pár sör, Cuba Libre, vagy ami épp akad a társaságban és még spicces sem leszek tőle, egyedül pedig nem iszom, mert az csak lefelé visz az önsajnálatba.
Mondhatjuk, hogy a hangulatjavító gyógyszer, amit szedek is bizonyos drog. Szinten tart: nem lelkesedek be, de mélyrepüléseim sincsenek. Tompaság. Nem célom örökké szedni, de a problémáim megoldása még várat magára, mert csak módjával kísérletezhetek: ha nagyon leállnék a gyógyszerrel, állati frusztrált és dühös lennék a világra, úgy meg könnyű elveszíteni egy állást. Van, amire szükség van, ha az ember elméje sérült. Vannak jó drogok (gyógyszerek) és vannak, amik megmérgeznek. Tudni kell tartani a szintet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése