2016. szeptember 4., vasárnap

Ricsi - 4. nap - Ánem!


Nyissunk egy poénnal: 
- Nem illettünk össze a barátnőmmel. Ő vízöntő, én pedig nem hiszek a hülyeségekben.
Ba dum tsss.

Vallásról alkotott nézeteim. Nos, én szkeptikus vagyok, agnosztikus pontosabban. Ez azt jelenti, hogy nem hiszek isten vagy istenek létezésében, de abban sem hiszek, hogy nem léteznek. Gyerekként vittek templomba vasárnaponként, majd' megsüketültem az orgona hangjától, nem élveztem különösebben a dolgot, otthon meg imádkozni kellett lefekvés előtt. Aztán meghalt anyám testvére a családból, és a nagyszülők megorroltak istenre, nem volt többé templomba járás, vagy ima. Aztán évekkel rá anyám is meghalt, meg a nagyszülők is, szépen sorban. Olykor istenre voltam dühös, olykor magamra, olykor mindenki másra, de magáról a vallásról még nem volt túl kidolgozott koncepcióm fiatal koromban.

Később kezdett el bennem megfogalmazódni a kérdés, hogy ha Jézus és a főnök is azt várják, hogy legyél jámbor, jószívű, könyörületes másokkal, akkor miért lenne isten kegyetlen? Miért adna embereknek gyógyíthatatlan betegségeket, gyerekeknek AIDS-et, miért sújtana népeket kínokkal ésatöbbi. Az alap hívő válasza persze erre az, hogy ez is egyfajta kegyelem, csak mi emberek nem érthetjük, és nem is szabad kételkednünk benne, hogy ez valójában mind egy nagy terv része, ami majd jóra vezet. Ez már a fejétől bűzlik nekem, ehhez még hozzá jön az is, hogy sok hittérítő igyekszik rámutatni milyen örök kárhozat lesz annak a része, aki nem az ő útjukat járja. És persze ott vannak a közveszélyes elmeháborodottak is, nem csak a terroristák, hanem emberek, akik mészárlást rendeznek egy abortusz klinikán, meleg katonák temetésére járnak buzizni, grillen megsütik a kutyát, vagy épp a legutóbbi, amit olvastam: egy "anya" vállfával verte brutálisan lilára a 7 éves fiát, mert az és a 3 éves lánya elkövették a bűnt, hogy megmutatták egymásnak a nemi szervüket. Most pedig azzal védekezik, hogy vallásszabadság. A pápa bár ködösen fogalmaz az ilyesmivel kapcsolatban, de nem feltétlen helyteleníti a verést "amennyiben nem megalázó" zöld utat ad neki.


Ott van persze az Iszlám is, aminek a prófétáját lerajzolni is bűn, ahol nőket bántalmazhat a férjük, ha nem elég engedelmesek, ahol legalább négy szemtanú kell egy nemi erőszak bizonyításához, és ahol alapvetően el vannak nyomva a nők, csak annyira a kultúrájuk és a neveltetés része lett ez, hogy sokuk inkább védi a gyakorlatot. Amit én csinálok azt hívják "mazsolázásnak", vagyis kiválogatom a szent könyvekből azokat a részeket, amik igazolják a véleményem. Csakhogy közben ne felejtsük el, hogy aki pusztán a jó dolgokat válogatja ki, és a kegyetlen, brutális törvényekre azt mondja: "ó, de hát ez még az Ószövetség volt!" vagy azt, hogy "pusztán metaforikusan értendők", az ugyanezt teszi. Míg én az egész könyvet támadom (pusztán vallási értelemben, mint követendő példát, nem irodalmi vagy fikciós értékét, és még ez a támadásom sem jelenti azt, hogy minden erkölcsileg rossz, ami benne áll, ó, még mennyit kell olvasnom!) addig ők az egész könyvet védik a kimazsolázott részekre hivatkozva, és ezzel igazolást adnak szándékon kívül is azoknak, az úgynevezett fundamentalistáknak. Míg az ateisták senkinek nem tiltanák, hogy egyénileg gyakorolják a nézeteiket, amíg azokkal nem veszélyeztetnek másokat (tehát individuálként hihetnek, amit akarnak), addig az ateizmust több, mint tíz országban mind a mai napig halállal büntetik. Ha egy pohár tiszta, hűsítő vízbe csupán néhány csepp mérget csepegtetünk, meginnád? Csak néhány cseppről van szó.


Más vallások jobban bevonzottak az idők során, de azok sem lehetnek mentesek a kritikától, például a Buddhizmusnak is van olyan ága, ami egy elég élénk pokolban hisz, még ha csak jelképesen is, illetve a Hinduizmusban is bőven akadnak / voltak elítélhető gyakorlatok, kezdve azzal, ami egy özvegyet végül arra sarkallhat, hogy önként lépjen a máglyára, folytatva a ló és egyéb állatáldozatokkal, egészen az úgynevezett: érinthetetlenekig. Mindettől függetlenül élmény számomra vallásos írásokat olvasni. A Hindu isten/istenek sokoldalúsága, az eposzaik mélysége, a helyesről és helytelenről alkotott nézeteik a Karma és Dharma szempontjából, illetve számos ünnepük vonz. Így a meditáció is például. Sok vallásnak rengeteg dologban igaza van és kétségtelen, hogy azzal, amit nyújtanak, sokak életét ideiglenesen vagy hosszú távon is jobbá tehetik (mindössze erre lehet más mód is és inkább az ilyen alternatív módok kutatása felé hajlok), a gondolat mégsem hagy nyugodni, hogy barátaim, ismerőseim, vagy bárki, akikkel összesodorhat az élet, hitüket valami vallás keretei közé helyezik, teszem azt keresztények lesznek, vagy csak szimplán hisznek az Ószövetségben, és ha egy nap úgy vélik, hogy látták istent, vagy szólt hozzájuk, akkor nem pszichiáterhez visz az első útjuk, hanem feláldoznák szeretteiket szükség esetén. Nem sokakat állít ám meg az úr, mint Ábrahámot, ha megpróbálják végrehajtani a "parancsát", nálam pedig az nem játszik, hogy szeretettel és békességgel viseltessek az emberek iránt, de ugyanakkor ha hallok egy hangot ami megköveteli, hogy öljem meg a családomat, akkor feltétel nélkül engedelmeskedjek. A sátánisták nekem már-már nevetséges, hogy mennyire rájátszanak a róluk kialakult, groteszk karikatúrára, sokan meg mentegetnék a helyzetet, hogy az igazi sátánisták nem ilyen dark-os gore és emberáldozat megszállottak, akik gyertyafénynél meg fordított kereszttel rituálékat hajtanak végre, és ez csak amolyan showműsor azoktól, akik nem true sátánisták, de szerencsére az egész koncepció egyébként is idegen tőlem, ebben a fényben egyik kitalált karaktert a másik kitalált karakter vetélytársának látom, nem értelmes, következetes ellentétének.

Összesodort még az élet Bahá'i-okkal, akik lényegében a különböző vallások esszenciális egységében hisznek, abban, hogy minden isteni kinyilatkoztatásnak megvolt a maga helye és ideje az emberiség történetében, minden próféta egy istentől származik és a jelen kor, illetve az elkövetkező sok száz év útmutatása alapján szépen fokozatosan szakítanunk kell a többi vallással és egységesedni egy új, progresszívebb elrendelés alatt. Aki olvasgat róluk bővebben, észreveheti, hogy igazságosságra törekednek és arra, hogy az emberiség szükségletei kielégülésre nyerjenek, ugyanakkor náluk is adott egy kinyilatkoztatás amit a hívők ne kérdőjelezzenek meg, téríteni viszont speciel nem szoktak és törekszenek rá, hogy ne beszéljék ki a másikat a háta mögött. Több dolog akad a nézeteik közt, amivel problémáim vannak elfogadás szintjén, teszem azt az, hogy a főbb vallások mind érvényes kinyilatkoztatások voltak valamikor, (nekem teljesen mindegy, hogy mikorra vonatkoztak az Ószövetség istenének törvényei és döntései, azokat kerek perec elutasítom és betegesnek vélem) illetve alapvetően nincs meg bennem egy kellő istenhit az őszinte, áhítatos imához.


Híveket minősíteni igazából nem célom, nem is ismerek sokat személyesen, illetve különböző vallásokból ismerek személyeket minimálisan, és róluk általában nincs rossz véleményem. Szeretem a nyitott, kedves embereket, akik jót akarnak a környezetüknek, nem zárkóznak el más nézőpontoktól és szívesen beszélgetnek erről is, arról is. Büszke vagyok rá, hogy ilyeneket ismerek keresztény családból, Bahá'i körből, Buddhisták közül is, és talán még egyebeket, akikről nagyon nem tudok sokat. Bárkit, aki azt állítja, hogy ő biztosan tudja mi az egyetlen igaz út, vallástól és nézetektől függetlenül kreténnek vélek, és ez mondhatni véletlenül éppen igaz nagyon sok bigott hívőre is. :) Kedves foglalatosságom, hogy hitvitákat nézek, hallgatok a youtube-on, ahol különböző vallási vagy épp vallási és ateista nézetek ütköznek, szerintem amit nem lehet racionális vitában megvédeni, azt nem szabadna általános igazságként kezelni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése